Balicky József
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején Bodrogközben minden valamirevaló srác, akiknek volt érzése, tehetsége a zenében, a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, zenekarok a környező falvakban, városokban itt-ott és meg kell hagyni, valamit nagyon tudtak, mert évtizedeken át sikeresen működtek, biztosítva a minőségi élő zenét. Lakodalmak, bálok, egyéb bulik az igazi élőzenék biztosításával maradtak emlékezetesek.
Bodrogközben sok érdekes emberrel beszélgettem már, de bevallom, egy valaki nagyon meglepett. Tiszacsernyőben a város végén lakó Balicky József. Három az egyben személyiség! Hogy miért?
Először is tanár! A nap túlnyomó részében a helyi alapiskola tanáraként dolgozik.
Másodszor kisvállalkozó! A város egyetlen, és valószínűleg Bodrogköz utolsó kézműves képkeretezőinek egyike. Elég jól végzi a munkáját, ha ide, az az ország keleti csücskében rejtőző műhelyében nem csak ismert festők képei fordulnak meg rendszerességgel, hanem közismert személyiségek, köztük Rudolf Schuster volt államfő is a visszatérő vásárlók listáján van elkönyvelve. Az egyik helyi festő, Nagy Enzo Zoltán képeit is ő keretezi, hosszú évek óta. Kiállításaira is ő szállítja a képeket és persze neki köszönhetően alakult ki a kapcsolat Rudolf Schuster volt államfővel is.
Harmadszor, ám nem utolsó sorban zenész! Rendkívül tehetséges fiatal kora óta. Adottságaira sokan felfigyeltek és csábították más égtájak felé, ő mégis itt maradt, nekünk a Bodrogközben. Jelenleg az Impulz zenekar tagja, gitárosa. Egy olyan gitáros személyiség, aki egyrészt elhivatott a szakma, illetve hangszere iránt, másrészt szívügyének tekinti a minőségi (rock) zene művelését, tovább élését. Balicky József a gitár szerelmese!
Felkerestem, hogy megismerjem életútját. Otthonában fogadott. Már az első kézfogásnál tudtam, igazi zenésszel állok szemben. Lazán behuppantunk a kanapéra, kiskutyája, Alfi sem hazudtolta meg önmagát, azonnal üdvözölt és kezet csókolt. Ez után már indulhat a buli!
Nosztalgiázásba kezdtünk. Tudni akartam, ha valaki tanárember, aztán kézműves képkeretező is, hogyan lesz valakiből zenész, ráadásul a gitár szerelmese?
5 év körüli csávócska lehettem, amikor nagyapám megszólított – kezdte mosolyogva a beszélgetést, „fiam, itt a szomszédban van egy zenész, fogsz nála járni hegedülni és ha megtanulod az első nótát, amit elhúzol nekem, adok neked 3 koronát, papírpénz koronát – az nagy pénz volt akkor! Rábólintottam, rendben. Megvették a kis hegedűt nekem, elmentem a szomszédba, Hami Zoltánnak hívták a zenészt, félig süket volt, de a hegedűt hallotta! Zenélt, mint az ördög! Két hét sem telt bele, az első dalocska, amit megtanultam: Včera nedele byla- volt. El is húztam nagyapámnak. Megvolt az első három koronásom – nevetett nagyot Balicky.
Szegény nagyapám, lehet megbánta szegény, hogy ezt mondta, mert bizony egy-kettőre összejött nekem a produkció – emlékezett vissza. És innen indult minden. Jártam zenélni Zoli bácsihoz, hegedültem szorgalmasan. 8 éves lehettem, amikor észrevettem, volt neki a sarokba letéve egy Jolana gitár is! Amikor vége lett a hegedűórának, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem pengetni. Az öreg meg adta az instrukciókat, mondta, mutatta, tanítgatott. Alapiskolás voltam, beírattak hegedűórákra, Kassáról járt le egy tanár. Hol volt, hol nem volt! De inkább nem volt! A pénzt azt összeszedte, de vissza már nem jött. Hát eddig tartott az én zeneiskolám.
Akkor letettem a hegedűt és megkaptam az első spanyolgitáromat, 7 húros volt, azzal jártam át Zoli bácsihoz pengetni. No, és akkor született meg bennem életem nagy kijelentése: én gitáros leszek!
Mi volt a célod ezzel – kérdeztem. Hát hogy én legyek a legjobb – nevetett! Azt tudni kell – folytatta mosolyogva, pengevékony fiúcska voltam és mindig azt mondtam magamban, én ilyen külsővel sosem fogok becsajozni a többi fiúhoz képest… nyúztam hát a gitárt, éjjel-nappal. És ez jól jött, Zoli bácsinál megfordultak mindenféle zenészek, ő pedig bátorított, hogy menjek közéjük gitározni. Sikeres felvételit nyertem a homonnai vegyészeti középiskolába, ekkor kaptam az első villany gitárt és erősítőt. Itt volt az első zenekar, ahol a zenei kört egy ideig az ott katonai szolgálatot toló Elán együttes vezette. Majd itthon, Tiszacsernyőben 1979-ben belecseppentem a zenekari életbe, jött az ötlet: alapítsunk egy zenekart! Össze is állt a csapat: Balogh Barnus, Kuchár Dezső, Horváth Ferenc közreműködésével. Név nélküli zenekarként működtünk és legalább 12 alkalmat lebonyolítottunk nagy sikerrel lakodalomban. 1980-ban megalakult a Horoszkóp zenekar: Galambos Csaba, Galambos Róbert, Balogh Barnus, Magyar Öcsi felállásával 1-2 évig zenéltünk együtt, később széthullott. 1981-ben jártam EX táborokba, így kerültem 1982-ben az EX 80 zenekarba: Kopasz Öcsi-Laci, Kiss László, Dobránszky Tibor, Balogh Attila, azért jegyezzük meg, 1985-ig ez volt a legjobb zenekar Leleszen, 1985-ig, ezt követte az Omykron.
Zajlott, de rendesen az életem, jöttek a főiskolás évek a Pedagógiai főiskolán Eperjesen 1980-1985 között. Bevallom, itt sem tétlenkedtem, egy rövid ideig a csernyi származású Vojto Girinyivel a Dukla nevű bárban zenéltem. 1985-ben katona lettem, itt rögtön story kerekedett az egészből – mondja nevetve, amikor beléptem Zsolnára katonának, mint főiskolás, rögtön másnap zenekart alakítottunk. Ugyanis voltak ott zenészek és mi gyorsan megtaláltuk egymást. Az egyik katonatiszt meghallotta, hogy próbálgatunk – ő is zenész volt, valamelyik bárban játszott, azt mondta nekik nincs gitárosuk, csatlakozzak hozzájuk. Igy engemet heti 3 alkalommal magával vitt éjszakára zenélni és ez így ment 3 hónapig. Majd egyszer csak Finnországból érkezett egy professzionális zenekar, felfigyeltek rám és megszólítottak, hogy gitárosként, csatlakozzak hozzájuk. Elmentem, fél évig játszottam együtt ezzel a profi zenekarral, a Metropol hotelben zenéltünk. Jól ment minden és ők mindenképpen szerették volna a velük tartok külföldre! Megkaptam életem legnagyobb lehetőségét és itt követtem el életem legnagyobb hibáját is: Nem mentem velük! A katonaság véget ért, hazajöttem.
Elkezdtem tanítani – és a mai napig tanítok. És utam egyenesen az Omykron zenekarba vezetett vissza. Ahonnan sikeresen elcsalogattak, mégpedig úgy, hogy megkerestek az Adonis zenekarból és érdeklődtek, csatlakoznék e hozzájuk: Balla József, Lévai Tóni, Szaxon Miki, Szaxon Peti, Szaxon Edit már vártak és zenéltünk. (A zenekar több tagcserén ment át). Itt megjegyzem, bár az átcsalogatás egyik zenekarból a másikba sikerrel járt, mégsem akadályozták meg elmenetelemet. Kopasz Öcsi barátom, az Omykron tagja azt mondta: „nyugodtan menj el, az jobb zenekar lesz neked, mint mi vagyunk!” – én ezt a mai napig nagyon nagyra értékelem, elfogadta és támogatta a döntésemet. Egy pár évig együtt játszottunk. Mindeközben 1992-ben egy projekt keretén belül együtt zenéltem Sallai Zoli barátommal, aki jelenleg a NO NAME együttes billentyűse. Aztán 2003-ban letettem a lantot, otthagytam a zenélést. Vállalkozásba kezdtem Tiszacsernyőben és Királyhelmecen üveges és képrámázó boltot nyitottam. 2017-ben ismét megkerestek, felkértek az Impulz zenekar tagjai: Katrincsák Ottó, Mahut Milán, Dajka Csaba, Halász János, hogy csatlakozzak hozzájuk,1-2 éven belül jó kis zenekar lett az Impulzból – szögezte le. Méghozzá koncert zenekar, akik minőségi élő zenét csinálnak! Köztudott, ma már nagyon ritka számban megy az ilyen zenekarok megjelenése a színpadon! Pedig egyedül ők azok, akik még tudnak valamit: jó zenét és hangulatot csinálni! Repertoárjuk széles: a 80-90-es évek beli magyar és külföldi rockzenéket játszanak Fesztiválokon, falunapokon, klubokban vagy bárhová, ahova hívják őket. (Megtalálhatóak a facebook oldalon – Impulz zenekar álandó aktualitásokkal!) Bodrogközön ez az egyedüli zenekar, akik megfelelő, jó minőségű zenét ad és elérhető, jutányos áron! Miért mondjuk mindezt? Mert az emberek elszoktak az élő zenétől! Attól, hogy 5 ember felmegy a színpadra és minőségi élő zenét ad! Megszokták az egytagú előadókat. Igénytelen zene, igénytelen közönségnek és ez valahol nagyon szomorú. Mert inkább részesítenek egytagú előadókat előnyben, mint adnak lehetőséget a tehetségnek és a minőségi élő zenének s mondom ezt azért, mert nem könnyű talpon maradni a színvonalnak!
Balicky József itt maradt nekünk a Bodrogközben zenélni. És az, hogy „itt maradt” keleten, ez azzal járt, hogy nem válhatott azzá, ami lehetett volna. Sokan tudják, nagyon tehetséges, kiváló előadó. Itt maradt azért, hogy Bodrogköz gazdagabb legyen általa. Lehetősége lett volna, de ő más utat választott. Ha másként döntött volna, egy neves, elismert gitáros lett volna belőle, valahol a világ másik részén és én ezt a beszélgetést nem készíthettem volna el vele. Itt maradt nekünk a 9 gitárjával, merthogy neki ennyi van! És tényleg, miért kell ennyi gitár? Miért nem elég egy?! A válasz, mert mindegyik hangszer más, mert mindegyik kicsit másképpen szól. Máris bevezet szobájában, ahol megtekinthetem az egyedi és értékes gitár banzájnt: Fender stratocaster 1982 USA, Musicman JP16, Gibson les Paul standard, Squaier telecasrer, LTD 504, Jackson 7 strings, Musicman JP 17 kópia China, Epiphone SG. Szépen összeállt a készlet. Gitárok innen-onnan, a világ egyik vagy másik részéből, de ő megszerezte. Egy életen át gyűjtött, azért mert szenvedélye a zene és ő maga a gitár szerelmese. Ezek után megkérdeztem, mik a tervei? Zenélni a zenekarral! Addig zenélek, amig le nem hullunk a színpadról. Ehhez csak lendület kell és egészség. Az a jó a mi zenekarunkban – Impulz -, hogy van akarat! Mindenkiben ott az akarat és ez által biztosítva van a közönségnek a jó hangulatú, minőségi élő zene.
Köszönöm a beszélgetést!
Molnár Malvina
