Látogatás Fucsko Angéla babagyűjtőnél 
Szentmária Bodrogköz apró falvai közé tartozik. Sohasem gondoltam volna, hogy amikor betérünk ide, utunk egy csodálatos birodalomba vezet majd. Egy babagyűjtő mesés birodalmába. Fucsko Angéla otthonába, Szentmárián. S közben annyi minden megfogalmazódott bennem…
Gyerekként általában mindenki gyűjt valamit: szalvétát, kisautót, képeslapot, vagy bélyeget. Van, aki kinövi, és van, aki folytatja a hobbiját.
De mi a helyzet azokkal, akik felnőtt korban kezdik el a gyűtögetést? Hogyan és miért? – motoszkált bennem a kérdés. Majd folytattam a gondolatsort: Gyűjtőnek lenni életforma, sőt életmód. Aki igazi gyűjtő, nemcsak pénzt áldoz a hobbijára, de időt, energiát, sőt gyakorta nem kevés helyet az otthonában. Igen, az otthonában.
Amikor kiszálltunk az autónkból, azonnal tudatosult bennünk: jó helyen járunk. Karácsonyi hangulatba öltöztetett emeletes ház, udvar, szebbnél-szebb dekorációk láttán valami azt sugallta, e ház lakója rendkívül kreatív, vidám, önmagát bátran kifejező személyiség lehet. S nem csalódtunk. A ház ajtaját kedves mosollyal az arcán, Fucsko Angéla nyitja meg előttünk s csacsogósan, máris invitál beljebb.
No, de először nem a mesés birodalomba vonulunk, arra kicsit várnunk kell. Asztal mellé telepedve, kellemes beszélgetésbe fogtunk. Van egy lakás Szentmárián, Fucskoék családi házuk hátsó részében, külön bejáratú bababirodalom, amelynek egyik szobáját több mint 600 baba lakja. Azért “laknak”, mert nem csupán ülnek a polcokon, foglalják a helyet, hanem élő jelenlétükkel gazdagítják a családot már évek óta.
Fucsko Angéla, elsősorba, nevelőnő. Pontosan 44 évvel ezelőtt kezdte pályafutását, rendkívül kreatív, nagyon szereti a gyerekeket, az újhelyi gyermekotthon alkalmazottja. Feladata sokrétű: törődik, gondoskodik nevelőnőként, családjában helytáll és gyűjtő szenvedélyének is hódol. De nem is akárminek: Babákat gyűjt! Mikor és hogyan kezdődött a mára már gyűjtőszenvedéllyé vált hobbi – indítottam a beszélgetést s mint a mesében, Angéla máris megosztotta velünk történetét.
Az egész úgy kezdődött, hogy a lányának ajándékoztak születésnapjára egy szép porcelánbabát, ami akkor hiánycikknek számított. Ezt őrizgettük, féltettük – kezdte mondanivalóját, Angéla. Annyira megtetszett neki, a baba, hogy később a családja őt is meglepte eggyel karácsonyra. Majd lassan a babáknak társaik lettek. A bazárokat, bolhapiacokat járva azon kapta magát, hogy gyűltek a babák s egyre többen lettek odahaza. Különös gyűjtőszenvedélyének híre máshová is eljutott: akkor, 100 darabos gyűjteménye, egy kiállításon pár évvel ezelőtt a királyhelmeci múzeumban is látható volt – tudtam meg.
De itt még nem volt megállás a gyűjtőszenvedélyben: felfedezve a világháló végtelen lehetőségét, sok darab a mai napig hirdetések alapján jut el hozzá, vagy éppen külföldön dolgozó ismerőseitől a közösségi médián keresztül kap fényképet egy-egy babáról. A babák „állapota” nem számít – mondja mosolyogva. Szinte soha nem történt meg, hogy egy-egy kidobásra szánt babát meg ne mentett volna. Ruhájukat kimossa, kivasalja, rendbe szedi őket. Angéla babaházában új életet kapnak gondoskodása által. S mint mondja, a családi kasszát nem terheli a babákra fordított összeg, okosan gazdálkodik. Nemcsak vásárol, hanem alkalom adtán cserél is. Nem babát, hanem valamilyen más használati tárgyat.
Angélához kalandos úton és meglepetés szerűen is érkeztek babák. Egyszer például postai úton kapott csomagot babákkal. Egy cégtől érkezett. Utána járt, mert meg szerette volna köszönni a küldeményt, de a küldemény feladója mégis homályban maradt. Más alkalommal, személyesen keresték fel, Abaráról. Újságból értesülve babagyűjtő szenvedélyéről, 2 darab 100 éves babát kapott. De elég a szóból, menjünk és tekintsük meg a babaház lakóit – mondta lelkesen Angéla.
Nyílik is az ajtó, felcsillan a lámpa fénye, és az ember egy szokatlan helyzetben találja magát: több száz baba tekintetének középpontjában. Egy pillanatra szóhoz szem jutok, mintha kifogytam volna a kérdéseimből. Egyből feltűnik az az aprólékos odafigyelés, amivel a birodalom megálmodója sorra veszi a különféle tematikákat , így a babaházat fürkészve, a babák révén az élet különböző stációin is végig lehet menni. Csak ámulok, mi minden van itt:
Mosolygó babák, könnyezőek, morcosak, élethűek, romantikusak. 19. századi ruhában vagy a mai divat szerint öltöztetve, kicsik és nagyok, művésziek, sorszámmal, monogrammal ellátottak. Ülnek, állnak, fekszenek, egyesek egymás mellett szoronganak, mások kényelmes ülőkén terpeszkednek, esetleg babakocsiban, hintaszéken, vitrinben, széken díszelegnek, hiszen mindeniknek saját helye, saját története van – és Angéla bármikor elmeséli.
Miután szóhoz jutok, megjegyzem: ez már „kis múzeum”-nak számít. A babák háromnegyedét porcelán babák alkotják, majd gyorsan hozzá teszi: az ő babái nem az igazán értékes, jelzett és számozott fejű, márkás porcelánbabák közül valók. Azoknak darabja százasokba kerülnek, ő nem ilyen gyűjtő. Mint meséli, nagyon örül annak, ha a hozzá került darabokat, sérült részeket meg tudja javítani. Zenélő baba vagy éppen éjjeli lámpaként működő babák javításában a fia is segítségére van. Már nem hajtja a nagy gyűjtői szenvedély, „de”, ha akad a világhálón egy szemre való darab – mondja nevetve, szeretett családtagjai felhívják figyelmét: „nézd csak, milyen szép! Én, ha a helyedben lennék, megvásárolnám.”
Legutóbb, születésnapjára családjától egy csodaszép baba kollekciót kért ajándékba. Nem vagyok meglepve – jegyeztem meg, mosolyogva. Majd tovább folytatta születésnapi babái történetét: a világhálón bukkant rá a megkapóan szép darabokra, ami egy nő életútját meséli el, 4 részben. A Magyarországról érkezett kollekciónak, ő maga adott címet, „Egy édesanya életútja”. S mit mondjak, a babákat fürkészve, meghatóan, találóan fogalmazott.
Igy kezdődött minden, sok-sok évvel ezelőtt, születésnapjára babát kapott s most újra. Mára mesebeli világban rengeteg baba veszi körül. Ha valaki látni szeretné ezt a különös világot, megcsodálhatja, Szentmárián. Beléphet abba a különös atmoszférájú világba, amelyet csak a mesében érezhetünk, több száz baba között. Különös érzésem van. Fürkészem a babákat, közben bepillantást nyertem Angéla szívébe, gyűjtői szenvedélyébe. Próbálom megfogalmazni: A babának két lelke van, de lehet, hogy három, az egyiket a készítője lehelte bele, a másikat a kislány, aki játszott vele, a harmadikat a gyűjtő, aki szereti és megbecsüli.
Mutasd meg, mit gyűjtesz és megmondom, ki vagy. Igy kezdtem e sorokat. És ezeken a sorokon keresztül bepillantást nyerhettünk Fucsko Angéla életébe, meseszép, hosszú éveken át gyűjtögetett babái életébe, csodaszép birodalmába.
Elbúcsúzunk, kilépünk a babaházból, becsukódik mögöttünk az ajtó. Úgy érezzük magunkat, mintha egy mesevilágból kerültünk volna vissza a mába.
De a meglepetéseknek itt még nincs vége. Angéla lelkesen tudatja, vannak még képeslap, bélyeg, falvédők és festett tányérok gyűjteménye is.
Tovább csodáljuk, mert meg is mutatja őket, pontos, precíz rendezettséggel vezetett kincseit, ami lehet egy következő írásom témája lesz.
Molnár Malvina
