Fába Faragott Művészet – – Erzsébet Magazin

Bemutatjuk Kuczik László Fafaragó művészt

A fafaragás hagyománya több mint egy mesterség, az ősi művészet szent öröksége. A faragott alkotásokon keresztül a fa beszél, mesélve múltunkról és emlékeztetve bennünket a természet erejére és szépségére. Vannak emberek, akiknek megadatott az a kiváltság, hogy mindezt alkotásaikon keresztül láttatni tudják. Csodálatos módon, érzéseiket, gondolataikat ki tudják fejezni egy darab fában. Rátekintenek, és már látják, mit is fognak létrehozni, megformálni, megalkotni számunkra semmit mondó fatestből. Ezek a gondolatok vezettek, amikor Kuczik László különleges alkotásait fürkésztem a királyhelmeci Művelődési ház kiállítótermében.

Mivel megszólított fafaragó művészete, kíváncsivá tett, ki lehet az az ember, aki a gyönyörű alkotások mögött áll. Felkerestem, otthonában, ahol nagyon szerényen, de örömmel elmesélte, hogyan is került kapcsolatba a fafaragás művészetével.

A 62 éves tősgyökeres királyhelmeci fafaragónk, az iglói Faipari Szakközépiskola egykori diákja volt. Az iskola gyakorló műhelyében nagyon jól érezte magát, szerette a fa illatát s mint mondta, szép és jó minőségű fával dolgozott. Ebben – a számára nagyon kedves -, euforikus hangulatban már akkor megfogalmazódott benne a gondolat: valamikor csak a fafaragással fog foglalkozni. Az iskola sikeres elvégzése után, jöttek a katonaévek s az élet úgy rendezte – mintha valaki meghallotta volna az iskola műhelyében megfogalmazódott gondolatát a fafaragás iránt – a katonaságon megismerkedett egy fafaragó művésszel. A katonai szolgálatban raktárosként és asztalosként is dolgozott, művészbarátja megkérte, hogy alkalomadtán eljöhet e a műhelybe.

Miután a művész bebocsátást nyert a műhelybe, Kuczik László nézte, szemlélte, hogy a fafaragó művész kezei alatt milyen szép munkák születtek. Érdeklődését és szeretetét a fa iránt nem tudta véka alá rejteni, így elleste majd bevezette a fafaragás rejtelmeibe a tehetséges Kuczik Lászlót. Igy indult minden – mondta összefoglalóan, mosolyogva.

Elkezdett képeket faragni: tájképek, állatok, akt képek egyszerűsége megtetszett a katonatiszteknek és a katonáknak. Munkái közül szeretett volna párat a katonai szolgálat után hazahozni, de az állomáson ácsorogva, szép munkái kicsüngtek a táskából, másoknak is nagyon megtetszett, azonnal megvásárolták őket. Hazatért hát üres kézzel, de a fafaragás is abba maradt egy ideig.

Munkába állt, dolgozott a bútorgyárban, a járási ipari üzemben (OPP) volt az asztalos tanulók mestere, az állami gazdaság asztalosműhelyében is tevékenykedett ezzel párhuzamosan a királyhelmeci futball csapat tagja is volt – mivel szeretett nagyon futballozni.

A rendszerváltást követően magánvállalkozóknál is dolgozott, Hetnerovicséknál porcelánt festett, míg máshol, festett, falazott, minden munkát vállalva, ezermesterként dolgozott. Majd elhatározta, más területen próbálja ki magát. Tanulásba kezdett, beadta kérvényét a rendőri szolgálatra, sikeres vizsgákat tett s a rend őre lett. Kassán majd Terebesen teljesített nyomozói szolgálatot. Összesen 21 évig.

Ezt követte nyugdíjba vonulása, ezt követően térhetett vissza kedves hobbijához, a fafaragáshoz. Mint mondotta: 21 éven át emberekkel dolgozott, olyan „kalandos életű” emberekkel, akik „bőven adtak neki munkát”. Nos, ezek után, jó volt megpihenni. Ma már nem cseng a telefon, nem kell rohanni a szolgálatba, már megpihenhetek – mesélte. A fafaragásban teljesen megnyugszik.

Mindent pontosan lerajzol, tervez majd a fában életre kelti az elképzelését – keményfából dolgozik, diófából és cseresznyefából születnek alkotásai. A tökéletességre, precizitásra törekszik. Amíg nem látja azt munkáján, amit ő láttatni szeretne, az addig nem tekinthető kész alkotásnak. Alkotásai gyönyörűen tükrözik ezt a pontosságot: természet, állatok, erdő, rét, virágok – minden megszólítja, minden hatással van rá. Alkotásait nem nevezi meg, rábízza a szemlélőre. Különben is, a kép mesél, érzéseket kelt.

Fölösleges a megnevezés. Van még két hobbija, a horgászat és a vadászat, ami közel áll hozzá. Horgász és vadászbarátai felfigyeltek tehetségére, szép munkáira. Sorra jöttek is a felkérések, megrendelések horgász és vadász ötletekkel, még bútorokba is faragott különböző ezzel kapcsolatos motívumokat. Soha nincs otthonában álló alkotás, mindig új gazdára lelnek. Munkáit közösségi oldalán (facebook – Ladislav Kuczik) is bemutatja, így mindenki megcsodálhatja, s ha valakinek megtetszik, meg is vásárolhatja a művésztől.

Több felkérést is kapott alkotásai bemutatására, Kassáról, Nagykaposról jöttek a meghívások kiállításra, de sohasem jutott el odáig, hogy egy kiállításra való gyűjteménnyel megjelenjen, mert munkái elkészítésük után új gazdára leltek. Viszont élete első képkiállítása mégiscsak megvalósult, amikor a királyhelmeci Művelődési ház megtisztelő felkérésének tett eleget, Borissza Brigitta invitálására. Nem volt más választásom – mondta boldogan -, a már magántulajdonban lévő alkotásaimat kölcsönözve megvalósulhatott a kiállítás, – Kuczik László, fafaragó művész, „Fába vésett szépség” címmel, 2024.április 4-én.

Bekövetkezett az az érzés, amire sohasem számított: egy helyen láthatta 39 alkotását. Végtelen jó érzés töltötte el, családja, barátai és az érdeklődők körében. Sorra jöttek az elismerések, nagy sikere volt a kiállításnak.

Beszélgetésünk során kiderült, családjában többen is rendelkeznek művészi adottságokkal. Édesapja unokatestvére, Takács Katalin munkái ismertek és megtalálhatók számos helyen. Édesapja szerette volna, ha fiát felkarolja a tehetséges művész, ám Kuczik László sohasem élt ezzel a lehetőséggel. Ő azt mondja, mindent, amit tanult önszorgalomból sajátított el. Nem voltak példaképei, nem voltak mesterei csupán belső indíttatásaiból eredően alkotott, tervezett, álmodott. Igy születnek meg mai napig alkotásai, mégpedig szerető családja körében, akik maximálisan támogatják kibontakozását a fafaragás világában.

De ez sem meglepő, ugyanis a művészi hajlam tovább halad a családtagokon – mondja mosolyogva, Kuczik László. Legidősebb fia, hidakat tervez, középső fia az ő nyomdokaiba lépve, rendőr lett, de nagyon szépen rajzol, míg legkisebb fia háromdimenziós karton maszkokat készít és 3d nyomtatással kézi festéssel szobrokat készít, édesapja meglátásai szerint, érdemes lenne másoknak is bemutatni alkotásait.

Amikor jövőbeli terveiről kérdezgettem fafaragó művészünket, kedvesen műhelyébe invitált. Takaros kis műhely, forgács, fa illat és előttem egy készülőben lévő kép fogadott. A tervem – jegyezte meg humorosan – mindezt rendbe rakni, kitakarítani, szerszámaimnak helyet találni, ahol alkothatok.

Sok szép van elrejtve a fában – mondta határozottan, ezt szeretem. Van úgy, hogy magam elé helyezek egy fát és már látom benne, mi az, amit faragni akarok. Egy görcsben vagy a fa repedéseiben is meglátok valami szépet. Ilyenkor mindig több és több gondolat, terv jelenik meg előttem, s ha elfáradok, veszem a horgászfelszerelésem és elvonulok pár napra a tópartra.