Színitanoda nyílt Nagykaposon – jött a hír s én igencsak meglepődtem, ki lehet az a bátor vállalkozó, aki ilyen nagy fába vágja fejszéjét nyakatekert világunkban, ahol nem éppen az a vonzó, ha valaki el tud szavalni egy verset, el tud énekelni egy nótát, népdalt, éneket vagy egyáltalán idézni tud egy-egy színdarab részletét.
A színház egy különös világ. Ott minden megtörténhet. Ott mindenki az lehet, aki szeretne, ha van benne hajlam, tehetség kitartás. Ha felkapcsolódnak a fények és a függöny szétnyílik, lehetsz: császár, királynő, bohóc, kurtizán, szegény, bármi… Ott minden megtörténhet: meghalhatsz, újjászülethetsz, lehet száz életed, mert a színház egy csodálatos világ. S aki ezt eljátssza, az a színművész. Vannak olyan művészek, akik, ha legördül a függöny, tovább terveznek, tovább alakítanak, mert a bennük lévő szenvedély, tudás, tehetség, a színészmesterség iránti szeretet nem fér meg lelkükben, tovább szeretnék adni.
A nagykaposi születésű Germán Lívia Zille, színművész, azon értékes emberek közé tartozik, aki önmagából, lelkéből, tudásából, művészetéből szeretne adni. Gyerekek és fiatalok számára nyitotta meg színitanodáját. Felkerekedtem és tudni szerettem volna, honnan jött e bátor elhatározása, hogy e vidékre, ahol a kultúra megőrzése, ápolása igencsak nagy feladat, bevezesse a gyerekeket, fiatalokat a színészet világába.
Az 1977-ben született Germán Lívia Zille életútja igencsak kalandosan alakult. Amolyan színészi, utazgatós, tudásgyűjtős, tapasztalatszerzős, életútját kereső és révbeérős módon alakult. Kezdjük mindjárt az elején. Alapiskoláit, Nagykaposon végezte, majd
édesanyja munkásságát követve, ő is óvodapedagógus lett. Losoncon érettségizett, egy évet dolgozott óvónőként a nagyráskai óvodában. Nagyon fiatal volt s úgy gondolta, túlságosan komoly elköteleződés óvónőként dolgoznia. Ezután az Eszterházy Tanárképző Főiskolát is elkezdte, s egy év után ráébredt, hogy mégiscsak a színház érdekli jobban. Elvégezte Békéscsabán a színiiskolát, és leszerződött a kassai Thália színházhoz – itt 4 évet töltött. Ez után átszerződött a Komáromi Jókai Színházhoz, ahol sok jó szereppel bővült a repertoárja, és olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Csiszár Imre, Verebes István.
De itt is úgy érezte, tovább kell mennie. Vallja: nem baj, ha egy színész nem ragad le egy helyen, egy színházban. 4-5 évente jó cserélődni: új kollégák, új élmények, új rendezők,, új kihívások, rengeteg tanulás, tapasztalatszerzés, mind-mind a javát szolgálta. Ma, ha visszatekint – mondja, jól döntött!
Komárom után jött Budapest, ahol rengeteget fejlődött és tanult. Kezdetben a Mikroszkóp Színpadon majd a Soproni Petőfi színházban és végül, a Turay Ida Színházhoz csatlakozott, ahol 10 évet töltött. Ebben az időszakban nagyon szép szerepekkel, különböző szerepekben, szépen, lassan építkezve, kiteljesedve a színház világában élte és érte el célját.
Negyvenedik életévét betöltve, elkezdett hiányozni neki a családi közösség – nyilatkozta. Majd tovább folytatta mosolyogva: kellett már egy kis magánélet, nemcsak a munka, pörgés és ebből Budapesten bőven jutott – mondta. Hát, hazajött. Lett családja s amit eltervezett, megvalósult.
Még Kassán ismerkedett össze Mikó István Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, zeneszerző érdemes művész úrral, aki elindította színészi életútján, bízott benne és a mai napig is mentora. Nemcsak kollégaként tekint rá, de egy tiszteletreméltó barátság alakult ki közöttük. A két évtizedes barátság meghozta gyümölcsét: mestere büszke tanítványára, hiszen azt a figyelmet, amit Mikó István rá fordított, minden egyes alkalommal Zille, meghálálja a színpadon. Igy méltán lehet büszke Ung-vidék, hiszen Zille igazi színművésszé érett általa.
Az 1992-ben alakult, nyíregyházi Mandala Dalszínház. Utazó színházként járják a világot a Kárpát-medencében, igényes gyermek és ifjúsági előadásokkal gazdagítva a közönséget, jutottak el Nagykaposra. Több darabot is megtekinthetett a közönség – „A szabin nők elrablása” a „Liliomfi” a „Hyppolit a lakáj” című darabban a helyi születésű, Germán Lívia Zille, színművészt láthatták, aki évek óta tagja a társulatnak.
Napjainkban Nagykapos és Nyíregyháza között ingázó színművészünknek, Zillének támadt egy nem mindennapi ötlete. Szereti a színházat, szereti a gyerekeket, ebből fakadóan jött az elképzelés: mi lenne, ha a színház világába bevezetné a gyerekeket, fiatalokat. Mi lenne, ha kipróbálná önmagát, vajon át tudja e adni azt, amit ott legbelül érez a színészmesterség művelése iránt. Ekkor született meg az elhatározás benne, meghirdeti a színitanoda indítását. Jól tette, amikor bátran meglépte elhatározását. Hiszen színészkedni vágyó, önmagukat kifejező, tehetséges gyerekek, fiatalok mindig, mindenhol vannak, akik pártfogóra várnak s ki tudja, lehet, közülük kerül majd ki a jövő tehetséges színésze.
Igy indult el minden, 2023. augusztusában meghirdették a színitanodába való jelentkezést, nagy meglepetésre, 12-en jöttek. Nagykaposról, Szirénfalváról, Királyhelmecről, Csicserből, Kaposkelecsényből érkeztek az első tanítványok.
A nagykaposi polgármester, azonnal pártfogolta a kezdeményezést és otthont adtak a városi Művelődési Ház kis színpadán. Itt vette kezdetét a színitanoda élete – emlékezett vissza, Zille.
Arra törekedett, hogy a találkozások a lehető legtöbbet adják a fiataloknak. Mindenből kapjanak egy keveset, maximalista hozzáállása és pedagógiai háttere azonnal keveredett – az oktatás legyen hatékony.
Mozgás, helyzet gyakorlat, hangulatváltozások, beszédgyakorlatok, légzés és beszéd technika – részei egy találkozásnak, heti két alkalommal, hétfőn és pénteken, két órában. Az eredmény pedig összecsiszolódás, rengeteg élmény és kitartás után sikeres lett. Heten vizsgát tettek, megmérettettek.
A szülők láthatták gyermekük sikerét a Művelődési Ház színpadán. Volt taps, volt eredmény, több hónap bizonyítéka, hogy kipróbáltunk valamit, ami működőképes, a közös munkára lehet tovább építkezni – osztotta meg a szép eredményt. Nagyon büszke vagyok tanítványaimra, látva, honnan indultunk el s hová érkeztünk meg.
Öröm volt látni kibontakozásukat, még ha nem is lesz valakiből színész, de lesz önbizalmuk, mert magukkal viszik mindazt, amit itt tanultak, hiszen csoportban dolgoztak – hangsúlyozta. Megtanultak együtt dolgozni, kommunikálni – ez ma a legnehezebb feladat. És nemcsak a színpadon. A tanoda 2024.május 17-én záróvizsgával zárult.
Lezárult valami, de el is kezdődött, hiszen Germán Lívia Zille álma, hogy Nagykaposon legyen színjátszó csoport, amelynek folytatásában már nem csak Zille, hanem tanítványai is bíznak.
Elérhetőség bővebben, Facebook: Germán Zille Stúdió, telefon: 0918 840 144, email: german.livia77@gmail.com lehetséges.
Köszönöm a beszélgetést!
Molnár Malvina
