Nagyon szeretem a gesztenyét. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem csak én vagyok így. 🙂
Mindig visszajönnek gyermekkori emlékeim, amikor meglátom az utcán az első gesztenyét. Szerettem volna, hogy Gesztenyfa utca legyen a lakcímem neve, örültem, amikor óvodába, iskolába gesztenyét kellett gyűjteni, bejártam érte a fél várost, mert felénk ebből nem volt azért túl sok, aztán alig vártam, hogy hazaérjek, megfelezzem a zsákmányt, és egy részét otthoni diszítésre tettem félre, a másik részéből, oviba, suliba igyekeztem kreálni valamit. Egy kis otthoni segítséggel, és ez volt számomra a lényeg, az otthoni közös fabrikálás.
Volt amikor egy szem gesztenyét sem találtam a városban, mert az ügyesebbek már begyűjtötték, ilyenkor bekanyarodtam a közeli boltba gyúrmáért, és ebből alkottunk valamit.
Szerettem a húgom születésnapját, mert ilyenkor nagyanyám mindig gesztenyetortát sütött neki, én meg lábatlakondtam körülötte a konyhában, és vártam, mikor marad már egy kis felesleges gesztenyekrém. 🙂
Szerettem nagyokat sétálni a városban, már messziről érezni lehetett a finom sültgesztenye illatot, és persze mindig kaptam is,(főleg a dédmamámtól), később már középiskolás koromban, alig vártuk a nagyszünetet, rohantunk le pancerottiért és gesztenyés csokiszeletért.
Nagyapám szeretett festeni, van egy festménye, amelyen van három gesztenye is, nekem is rajzolt egyszer papírra, én pedig színezgettem őket, színezgetés közben meg mesét költöttem róluk, amit csak akkor vettem észre, amikor a nagynéném szólt, hogy ő a mese végét egy kicsit másképp alakítaná…
Idén is megláttam munkába menet az első gesztenyét. Itt az ősz !-volt most is az első gondolatom, mint régen.
Most is gyűjtöttem magamnak, és nagy lelkesedéssel kreatívkodni kezdtem. Alkotás közben, egy idő után, valaki énekelni kezdte, hogy …kicsi gesztenye….rájöttem, hogy nem képzelődöm, csak elfelejtettem kikapcsolni a rádiót, és ott éneklik ezt épp most…
Hamarosan látogatóba készülök hazafelé…ott is fogok keresni gesztenyét. Mert az otthoni mindig szebb,.. 🙂
Fekete Annamária
