“Elmondani az elmondhatatlant: szerintem ez a művészet egyik legfontosabb feladata. Bántalmazás egykori áldozataként és segítő szakemberként tisztában vagyok vele, milyen nehéz felismerni, hogy az, amit velünk tettek, nem normális, hogy nekünk nem ez jár, hogy a külső hangokból lett belső hiedelmek megváltoztathatók. Beszélnünk kell róla.” – Sóti Juli
Sóti Juli előadó neve a napokban vált ismertté, amikor a családon belüli erőszak problémájára hívta fel a figyelmet dalával az X-Faktorban.
Megrázó, komoly, időszerű témájú dalszöveg :
Elmegyek én, elmegyek én, elmegyek, ha még egyszer a kezed rám emeled
Sebes már a lelkem és a testem is, elélek majd valahol egyedül is
Csattanó pofon és ököl is voltam, Nyaklánc helyett nyakamon fojtogatás,
Hogy megérdemlem-e nem tudom, szerinted hogy miattam van ez az ordítozás,
Szégyenérzet a társa az ütés nyomoknak a titoknak keserű íze leszel és inni belőle sehogy se tudsz majd , hiába mézezed beleveszel,
A passzív közönség sajnál és hallgat, nincs menekvés ez az én életem. A mentőcsónak is rég leeresztett, De még használhatom a képzeletem.
Repülök fent a szárnyam még véres, de messze szállok a vihar után.
Visszhangzik: Bocsánat, nem így akartam és gyógyítom lelkem, mely jég porcelán.
A stressztől rajtam csattan az ostor, a falat a torkon nem gördül le, a vacsora szilánkjaira hullott és felette sírok meggörbülve.
Néha nem érzek, néha nem alszok, néha vannak még álmaim is, a félelem ketrece zárulni látszik, a lelkem már régóta infantilis, a kérdés, hogy miért nem lépek ki ebből görcsöl elmém bugyraiban, Betonba léptem, betonba állok, Belebetonozott mentálisan.
Nem látom a fényt, de az alagút sincs meg Megváltozik, mindig ezt mondja,de a húsomba mar a reménytelenség és elsodor egyszer a holtpontra.
Nem megyek maradok mivé lennék, nélküled senki vagyok Nem is fáj már hova lennék hontalan. Félelmeim nagyobbak mint jó magam.
Ha úgy érzitek (ha bennetek is elindít valamit), kövessétek az oldalát.
Mi bekövettük.
