A vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, isteni megnyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe:
- a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsonyünnepének kialakulása előtt Jézus születése)
- Jézus megkeresztelkedése a Jordánban
- Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn
Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a Második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.
A napkeleti bölcsek
A keleti egyházakban sokáig nem különült el Jézus születésének, illetve a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése. Az evangélium szerint a bölcsek a betlehemi csillagot követve mentek Júdeába hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának.
Először Jeruzsálemben keresték, ahol Heródes nagyon megrémült, és írástudóitól tudakolta a Messiás születési körülményeit, majd Betlehembe irányította a bölcseket, azzal, hogy ha megtalálták a Gyermeket, jelentsék majd neki, hogy ő is hódolhasson a zsidók újszülött királyának.
Azok megtalálták a Kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Álmukban angyal figyelmeztette őket, nehogy visszamenjenek a gonosz, irigy Heródeshez, így más úton tértek haza.
A bölcsek a pogányságot képviselték, ezáltal az ünnep azt is jelképezi, hogy az emberré lett Isten nemcsak az ószövetségi választott népnek (a zsidóságnak) mutatkozott meg, hanem a „pogányoknak” is. Több ószövetségi prófécia is utalt ugyanis arra, hogy a Megváltó küldetése a pogányokhoz is szól.
A napkeleti bölcsekről Máté evangéliuma ír, de nevüket, származásukat, sőt számukat sem említi. A hármas számra Origenész, ókeresztény egyházatya következtetett az ajándékok számából, ami szimbolikus jelentőségű: utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is.
A Szentírás bölcseknek nevezi őket; csak a középkor óta feltételezték, hogy királyok lettek volna, részben gazdagságuk, részben a 71. zsoltár jövendölése alapján.
Egyes vélemények Noé fiainak (Sém Hám és Jáfet) leszármazottait vagy az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük.
Ez utóbbi lehet az oka annak is, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Neveket – Gáspár Menyhért és Boldizsár,a 9. sz óta kapcsol hozzájuk a hagyomány.
A római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta – a zsinat rendelkezései értelmében – a napkeleti bölcsek látogatását ünnepli január 6-án, vízszenteléssel egybekötve.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepét a következő vasárnapon tartják, a kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékeznek meg.
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, és ebből a hívek is hazavihetnek. Egész évben ebből merítenek kereszteléshez és más szertartásokhoz, ahol szenteltvizet használnak. Ezen a napon tömjént is szenteltek.
A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a lakásokat is megszentelik a szenteltvízzel.
Az ajtófélfára ilyenkor felírják az évszámot és a „Christus Mansionem Benedicat” („Krisztus áldja meg e házat!”) kezdőbetűit a következő formában: 20 + C + M + B + 26.
Népszokások
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek.
Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.
Megszentelték a vízzel a házakat és az ólakat, de még a bölcsőre is szenteltvizet hintettek.
A 16.századtól kezdve a csillagének éneklése vált az ünnep részévé. A csillagozás vagy háromkirályjárás a napkeleti bölcsek látogatására utal; a három alakot csak gyerekek személyesíthették meg, legfőbb kelléke pedig a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe.
Egy ortodox hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte.
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz.
Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül az egyikben ajándékot rejtenek el.
Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja.
Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon kapják az ajándékot karácsony helyett.
