Apa, vigyél el a csillaggyárba! Szólt a gyermek, s már fogta a kezem. Sapkát, sálat, csizmát, kesztyűt veszek! Papucs is elég, nincs az oly messze.
A templomban a csillag alá álltunk, Igazi csillagot, nem csak egy díszt láttunk! Nem a világ csillogását szórta, Meghitt béke hullt az alatta állókra.
A csillagokat vajon az égben gyártják? Isten gyúrja, s az angyalok formázzák? Ugye így van, apa? A csillagok fent készülnek? Hogy mi innen lássuk s csodáljuk fényüket.
A csillagok bennünk vannak, szóltam. A szívünkben gyúlnak, s onnan kivetülnek. Ezért van sok ember, ki nem lát csillagot, A szívében sincs egy sem, s élete nem ragyog.
Isten szava gyújtja a csillagot bennünk, Hegyezd hát a füled, hogy majd ragyogjon lelkünk! S mikor már nem fér a kicsi szívedbe, Adj párat annak, kinek üres a lelke.
Ha Isten szavát szólod, csillagot gyújtasz, Útmutató lángot, mely sötétséget oszlat, Mondjuk hát azt: Jézuskám, nagyon szépen kérlek, Hadd legyen életem csillaggyújtó élet!
Horváth Csaba (evangélikus lelkész, Nagybánya)
