Megszokhattuk, hogy adventben a világ csillog-villog, mindent elénk rak, mindent felkínál, minden megvehető. A téli sötétben persze, hogy kellemes a fény áradása, az ünnepi zsivaj, a hangulatébresztő dekoráció, a finom illatfelhők, de egy idő után mégis túl sok ez az egész. Vagy még pontosabban, Jézus nélkül túl kevés. Valahol titkon fel is vetődik bennünk a gondolat, hogy jó-jó, de hol van Ő?
Korábban kipróbáltam magam is ilyen-olyan dekorációkat, aztán valahogy egyik sem maradt meg nálunk. Még az adventi koszorút is betettem inkább az irodába és maradtunk otthon az egyszál gyertyával. Annak a kicsiny fényével haladtunk végig az advent stációin. És közben nem volt hiányérzetünk, nem akartunk hangulatos csili-vilit, elég volt az a sejtelmes fény, amit az egyszem gyertya árasztott körülöttünk esténként.
S, hogy miért is ez a furcsának tűnhető leegyszerűsítés? Azt hiszem, egy idő után már túlságosan is zavaróvá vált a már-már mindenütt megtapasztalható szemkápráztató adventi fényesség, a túldíszítettség, a végtelenített karácsonyi zenefolyam. Helyettük, legalább otthon, valami jóval egyszerűbbre, csendesebbre, meghittebbre vágyik a lélek. Ehhez pedig akár egy szál gyertya is elég, kinek-kinek ízlése és igénye szerint.
Fábián Tibor
