Jégszakállú, deres hajú,
kemény fogú december,
fehér hósapkádra nézve
egyre jobb lesz a kedvem.
Palástodat szél repíti,
fergetegben kavarog,
vígan síelsz, szinte repülsz
befútt domboldalakon.
Kemény kezed fagyot hajlít,
jégszirmokat bontogat,
pehelykristályokat formáz,
madártollat borzolgat.
Szemed mélyén ezüst csillan,
nem vagy morcos, haragos,
bár a szíved kicsit dermedt,
arcodra mosoly fagyott.
(Domonkos Jolán)