Mellrák után is van élet

Beszélgetés Jugović Júliával

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja. Rózsaszín októbernek is nevezik, nem véletlenül.

Azon kívűl, hogy a világ számos pontján a városok híres épületeit rózsaszínnel világítják meg, és különböző sporteseményeket szerveznek a mellrák elleni küzdelem fontosságának a felhívására,  a rózsaszín hagyományosan a nőiességgel, gyengédséggel és törődéssel társított szín.

Ugyanakkor egyszerre barátságos és figyelemfelkeltő , egyszerre kívánja támogatni a betegeket és cselekvésre ösztönözni a közönséget. 

Beszélgetésünket szándékosan időzítettük a hónap vége felé, mert fontos, hogy ne csak októberben figyeljünk erre az egyre több embert érintő témára.

-Hogyan kezdődött?-

A csomót a mellemben én vettem észre. Már előzőleg is jártam ellenőrzésekre, mammográfiára és ultrahangra. Nem féltem. Időpontot kértem az orvosomnál , és ő kiírta a beutalókat.

Elmentem megcsinálni a vizsgálatokat. A mammográf nem mutatta ki. Egy szabákyos, kerek, fényes valami látszott csak. Azt mondták ez jóindulatú.

Az ultrahangnál valami gyanús volt. Az orvosnő megkért, hozzam a korábbi eredményeket, és azok alapján gyorsan világossá vált, hogy valami nincs rendben.

Nem volt egyértelmű, ezért tovább küldött biopsziára. Annak eredménye két hét alatt kész lett.

Rossz diagnózis. Rosszindulatú daganat.

-Ezzel milyen volt szembesülni?-

Nem féltem, de azért nem is volt mindegy. Sok gondolat fut át ilyenkor az ember fejében. Ott vannak a szerettei, de ottvan ő maga is. Ha érzi is , hogy nincs teljesen egyedül, bizonyos dolgokat egyedül kell megharcolni…De nagyon megakartam gyógyulni, vártam a kisunokám születését, és még sok egyéb okom és tervem is volt. Sikerült!

-Hogyan zajlottak tovább az események?-

Azonnal beutaló a kórházba, három hét alatt lezajlott a műtét.

,, Az orvos ajànlotta, hogy távolítsuk el a mellet. Mert 2cm a csomó ,3cm még kivágnak körülötte ,ahol lehetnek még rákos sejtek. Az egy hatalmas lyuk.

Viszont nincs garancia, hogy a többi szövetben nincs- e még. Majd szeleteljük mint a szalámit. Annyi anesztézió nem igazán tesz jót a szervezetnek.

Levették. Gyorsan felépültem. A kamenicai onkólógián kemoterápiát kaptam kezelésként, az onkológusom szerint, viszont nekem arra nem volt szükségem.

Megfordította a kezelêst, előbb a hormonkezelést kezdtem .Szerencsére, a szervezetem reagált.

-Ma már több mint tíz év telt el a műtét után….

Tíz év után, ha jók az eredmények, akkor a beteg hivatalosan is gyógyultnak számít. Csak szűrővizsgálatokra kell járnom.

-Mit üzenne a “hasonló cipőben járó” sorstársainak?

A rendszeres szűrővizsgálatok, a magunk által végzett vizsgálatok, tájékozódások ebben a témában, szerintem nagyon fontosak. Az időben felismert diagnózis, sokkal eredményesebben kezelhető.

És nem szabad feladni! A kitartás, gyógyulni akarás, szintén sokban hozzájárulhat a gyorsabb gyógyuláshoz.

Köszönöm a beszélgetést!

Fekete Annamária