” Muszáj egy kicsit őrültnek lennem… hiszen így vagyok önmagam. Ez vagyok én. Már védjegyemmé vált… ez tesz valami mássá… valami egyedivé. Még mindig képes vagyok hülyét csinálni magamból, néha kicsit elvontan, de mégis éppen csak annyira, amennyire szükséges. Én legbelül örök gyermek maradok, olyan, aki tud nevetni saját balgaságain. Nem unom meg. Nem tudom megunni. Még, ha nem is vagyok tökéletes, szeretek ilyen lenni. “
(Cservik Andrea)
