A felkelő nap első fénye,
ahogy megcsillan a holdnak könnyén;
A tavasz, ahogy virágot bont,
s a telet elnyeli végtelen örvény;
A képzelet szabad játéka,
ahogy formába öntve színre lép;
A tenger, ahogy körbefonja
az Édennek elfeledett szigetét,
Mindenben benne van,
ami egy férfit elvarázsol,
És minden benne van,
amitől a lét továbbtáncol:
A költőknek örök múzsája
A NŐ, a világ legszebb csodája.
(Kovács József Tibor)
