Egy nap Isten virágokat gyűjtött, hogy színeket adjon nekik.
A rózsa pirosért könyörgött, az ibolya halvány liláért, a vidám nárciszok sárgát kaptak, és így minden virág sorban.
Csak a hóvirág várakozott csendben. Amikor rá került a sor, kiderült, hogy Isten már minden színt elosztott, és neki egy sem maradt.
A tél éppen hóvihart készített elő, és az utat beborító hóval, egy szomorú hóvirágot látott, aki gyászosan lehajtotta a fejét.
Egy idő után visszajött, és így szólt hozzá:
“Kedves hóvirág, ne sírj amiatt, hogy neked nem maradtak már színek. Neked adom a fehéret, és te leszel az első virág, amelyik kibújik a hó alól, és így te hirdeted majd a nővérem visszatérését, a boldog tavaszt!”
