Még égnek lelkemben a karácsonyi fények, Lágy hallelúják, csillagszórók, gyertyafények. Kacagva surran a szán a délutánban, Viszhangját hallom csupán nyers ünneputánban.
Angyalszárnyú reggel, pihepuha álom, Ünnep leng a légben, szívdobogva várom. Betelni szeretnék az ünnepi fénnyel, S a szent gyermeket látni anyja ölében.
Csillagfénnyel bélelt betlehemi jászlat, Látunk-e hétköznap, vagy csupán látszat? Röpke pillanat, múló jókívánság, Újból hallod utána a gépgyárnak zúgását.
Karácsonyi fények helyett autólámpák égnek, Hallelúják sincsenek, motorzaj álmos berregése. Kacagástok hová lett betlehemi ifjak? Elmúlt az ünnep, s hétköznap a szombat
Aszfaltszagú reggel, ólomsír az álom, Kerge birkaként futok, helyem nem találom. Hová tűntél Uram? Az ünnep ellobbant, Csillagod kihunyt, útunk ,már úttalan.
Szobám ablakából kitekintek, Sötét unalom, gépiesség. Félek. Hát sehol egy ember, sehol egy lélek? – Íme itt vagyok. Meghaltam és élek!
Horváth Csaba (Nagybánya)
